Mindig is imádtam a 72-es Ford Mustangot, mert olyan szép és erő- teljes sportkocsi benyomását keltette gyermekkorom amerikai akció- filmjeiben, ráadásul pont egyidős velem. Szeretem a régi mozdonyo- kat és azt a fülsüketítő zajt, amivel elrobogtak az állomáson előttem, és én csak távolról csodáltam nagyságukat, gyorsaságukat és erejü- ket. Kíváncsian nézek meg mindent, ami technikai kütyü, pláne ha mozog. Legyen az villamos, autóbusz, motor vagy éppenséggel repü- lő. Persze, az autókat is imádom. Nem, nem úgy hogy kívülről fújom az adataikat, hanem úgy, mint egy álmodozó kiskamasz, akit elbűvöl a technika, és szeretné közelebbről megcsodálni, megfogni, kipróbál- ni. Igaz ezt a szeretetet barátaim folyamatosan megpróbálják rom- bolni holmi műszaki paraméterek felsorolásával. Azért nehéz dió va- gyok, nem hagyom magam. Igaz, nehezen térítenek el attól is, hogy álmaimat megvalósítsam. Bár néha az út sokkal kacskaringósabb, mint ahogy terveztem, de azért csak odaérek...

Így alakult, hogy repertoáromban több különböző végzettség is van: műszaki végzettség (elektrotechnikus), agrárközgazdász (igaz a vé- ge előtt abbahagyva), kommunikációs és PR szakember (főiskolai- lag), médiatudomány és kommunikációelmélet (egyetemlegesen). Mindezen papírok sokasága persze semmit sem érne, ha nem lenne az élet iskolája, ahol a munkás hétköznapok alkalmával az ember megtanulhatja, mi is a való világ. Ehhez segített, hogy sokszor kellett a földről felállni újra meg újra, így igazán értékelni tudom az apróbb sikereket is, és tudom, hogy kompromisszumok nélkül lehet, de nem érdemes élni.

Szeretek távlatokban és koncepciókban tervszerűen gondolkodni, és bízom abban, hogy van valós tere a közösségi politizálásnak. Hiszem, hogy nem naivitás azt remélnem, hogy a jövő a szűkebb környeze- téért kicsit is tenni vágyó embereké, és nem a hatalomittas "politizá- toroké". Ezért én is azon emberek közé tartozom, akik szeretnek, szeretnének a számára kedves közösség érdekeiért politizálni, és nem keveri össze az országos szintet a helyivel.

Munka mellett majdnem minden időmet épp ez utóbbival való fogla- latoskodásom tölti ki. Ha véletlenül találok egy kis szabadidőt, akkor gyorsan befoltozom. Van is mivel, hiszen a hobbiknak is bele kell fér- niük az életembe. Ez sok sportból is áll, igaz ez első ránézésre nem látszik, de rendszeresen ütöm a labdát egy üvegfalú ketrecben (squ- ash), néha rúgom a labdát, és télen síelek. Ha kártyát látok, bármit játszom, ultizok, kanasztázok, régebben versenyszerűen bridzsel- tem, mostanában szívesen pókerezek is. Ja, és ha már az elején szó- ba kerültek a technikai kütyük: nem hagyhatom ki, hogy szeretem a régi fényképezőgépeket és filmfelvevőket a vitrinemben... Sajnos mostanság már csak lassuló ütemben fejlődik a gyűjtemény, de leg- alább még van helye otthon...

Lévai Gábor
2010. január

Amennyiben Önt érdekli, itt olvashatja a szakmai önéletrajzomat az Enciklopédiában, és itt tudhat meg többet a honlapomról (Tovább a Weboldal-ismertetőhöz!)
És köszönöm, hogy meglátogatott!